Olyan tudományos eredmények szerepelnek itt röviden összefoglalva, melyek új megvilágításba helyezhetik gondolatainkat gyermekekről, kötődésről, magányról, érintésről, sírásról és csendről, az éjszakáról és emberi kapcsolatainkról.

Arról, hogy mennyire fontos, hogy jelen legyünk, nem csak fizikai értelemben. A Fapofa vizsgálati eljárás során megkérik az édesanyát, hogy beszélgessen csecsemőjével a szokásos módon, majd ezt megszakítva arcán semleges kifejezéssel, mozdulatlanul nézzen a babára. Az utolsó szakaszban az anya ismét felveszi a kapcsolatot a gyermekkel, megpróbálja folytatni az interakciót. Ezt a laboratóriumi kísérleti tesztet 2-9 hónapos csecsemőkkel szokták elvégezni, első hallásra nem tűnik túl megterhelőnek. Azonban ha valaki kipróbálja, egyből rájön mennyire nehéz akár 1 vagy 2 percig is mozdulatlan arccal nézni a beszélő, grimaszoló, hablatyoló gyermekre. A vizsgálati eredmények szerint az édesanya érzelmi hozzáférhetetlensége - tehát amikor nem reagál gyermeke jelzéseire - nagyobb stresszt jelent a gyermeknek, mint akár a fizikai fájdalom, akár az anya távolléte.

Irodalom:

A hivatkozott kutatások összefoglalva megtalálhatók Hámori Eszter: Koraszülöttség és az anya-gyermek kapcsolat kezdete című könyvében

A tudomány a közelmúltig többnyire a nők anyává válásának mechanizmusait, hormonális hátterét vette szemügyre közelebbről. Egy 2000-ben közölt cikk azonban a férfiak szülővé válásának folyamatáról számol be, az eredmények szerint az újdonsült apukák szervezete valóban készül az új szerepre: a szülést követően a vizsgálatban részt vett férfiak tesztoszteron szintje harmadával csökkent! A férfiasság, harciasság fokmérőjeként számon tartott hormon ezek szerint kevésbé ingerli az apákat, ezt támasztják alá azok az eredmények is, melyek szerint alacsonyabb tesztoszteron szint mellett a férfiak (függetlenül attól, hogy apák-e vagy sem) hajlamosabbak reagálni a gyermeksírás hangjára, mint magasabb T-koncentrációjú társaik. A prolaktin – mely közismerten szerepet játszik az anyai viselkedés modulálásában - fellelhető az édesapákban is, magasabb koncentrációja nagyobb válaszkészséghez vezet.

Irodalom:

Gray, B.P., Kahlenberg, S.M., Barrett, E.S., Lipson S.F., Ellison, P.T. (2002) Marriage and fatherhood are associated with lower testosterone in males. Evolution and Human Behavior 23: 193-201

Storey, A. E., Walsh, C.J., Quinton, R.L., Wynne-Edwards, K.E. (2000) Hormonal correlates of paternal responsiveness in new and expectant fathers Evolution and Human behavior 21: 79-95

Fleming, A.S., Corter, C., Stalling, J., Steiner, M. (2002) Testosterone and prolactin are associated with emotional responses to infant cries in new fathers Hormones and behavior 42:399-413

Az egyik legrangosabb tudományos lapban – a Science-ben – 2003-ban megjelent publikáció eredményei szerint, a visszautasítás, a kívül maradás valóban a fájdalom érzetét kelti. A vizsgálatban egy számítógépes játékban vettek részt az önkéntes résztvevők, majd később ugyanezt a játékot csak nézhették, de nem vehettek részt benne. Eközben egy funkcionális képalkotó eljárással (fMRI) mérték a játékosok agyának különböző területein a vérátáramlást, melynek mértéke az adott régió aktivitására utal. Az eredmények szerint a kívül maradás során az agy azon részei aktivizálódtak, melyek fizikai fájdalom során is aktívak. Az eredményt később több hasonló vizsgálat is megerősítette, ugyanazt a tanulságot levonva: a kívül maradás, visszautasítás fáj!

Irodalom:

Naomi I. Eisenberger and Matthew D. Lieberman Why rejection hurts: a common
neural alarm system for physical and social pain TRENDS in Cognitive Sciences Vol.8 No.7 July 2004

Naomi I. Eisenberger,1* Matthew D. Lieberman,1 Kipling D. Williams2 Does Rejection Hurt? An fMRI Study of Social Exclusion Science 10 October 2003: Vol. 302. no. 5643, pp. 290 - 292

A szoptatás babára gyakorolt pozitív élettani és lélektani hatásai megkérdőjelezhetetlenek és egyre nagyobb hangsúlyt kapnak napjainkban. Kevésbé közismert talán, hogy a szoptatás milyen jó hatással van az édesanyára, rajta keresztül pedig a gyermekre. A szoptató anyák vérnyomása alacsonyabb, fizikai és emocionális stresszre kevésbé reagálnak, egy EEG-vel végzett vizsgálat során pedig relaxációra utaló hullámokat regisztráltak az éppen szoptató édesanyáknál. A szoptató anyák jobban keresik gyermekük közelségét, mint nem szoptató társaik, az együtt töltött idő pedig válaszkészségüket növeli. A szoptatás során felszabaduló oxitocin az emlősök körében alapvető szerepet játszik az anyai viselkedés modulálásában, ezentúl stresszt csökkentő hatásáról is tudunk. A kisbaba szopásának hatására szabadul fel a prolaktin is, melynek a tejtermelésben betöltött szerepe mellett szintén stressz-választ csökkentő, továbbá fájdalomcsillapító hatása is van. A kolecisztokinin mind a csecsemőben, mind pedig az édesanyában termelődik a szoptatás alatt, ellazító és fájdalomcsökkentő hatása van.
A szoptatás tehát nem „csak” az immunglobulinokkal ad többet, hanem egy nyugodtabb, pihentebb édesanyát is kap általa a baba. A kötődés kulcsmotívuma az anya megfelelő válaszkészsége, a szoptatás pedig – még ha oly áttételesen is – komoly szerepet játszik ebben.

Irodalom:

Widstrom, A. M., Wahlberg, W., Matthiesen, A. S. (1990): Short-term effects of early suckling and touch of the nipple on maternal behavior. Early Human Development, 21: 153-163.

Uvnas-Moberg, K., Widstrom, A.M., Nissen, E., Bjorvell, H. (1990): Personality traits in women 4 days post-partum and the correlation with plasma levels of oxytocin and prolactin. Journal of Psychosomatic Obstetrics and Gynaecology, 11: 261-273.

Uvnas-Moberg, K. (1997): Oxytocin linked antistress effects: the relaxation and growth response. Acta Physiologica Scandinavica, 640(Suppl): 38-42.

Uvnas-Moberg, K. (1998): Oxytocin may mediate the benefits of positive social interaction and emotions. Psychoneuroendocrinology, 23: 819-835.

Torner, L., Toschi, N., Nava, G., Clapp, C., Neumann, I. D. (2002): Increased hypothalamic expression of prolactin in lactation: involvement in behavioural and neuroendocrine stress responses. European Journal of Neuroscience, 15: 1381-1389.

Neuman, I. D. (2003): Brain mechanisms underlying emotional alterations in the peripartum period in rats. Depression and Anxiety, 17: 111-121.

Insel, T. R. (1997): A neurobiological basis of social attachment. American Journal of Psychiatry, 154: 726-735.

(Dante)

Erre sajnos már a 12 hónapos gyermek is képes…

Az alább hivatkozott tudományos publikációkból tudjuk, hogy az a magára maradt gyermek, aki csendben van és nem sír édesanyja után még nem biztos, hogy nem éli át a magány okozta stresszt. Csak nem kommunikálja fájdalmát...
A kutatások megdöbbentő eredménye szerint az elkerülően kötődő gyermekek – akik nem sírnak, ha édesanyjuk pár percre magukra hagyja őket egy számukra addig ismereten helységben – ugyanúgy szenvednek a magánytól, szervezetükben ugyanannyi „stresszhormon” (kortizol) termelődik, mint síró társaikéban. A különbség csupán abban van, hogy síró társaik hangot adnak kétségbeesésüknek és hívják édesanyjukat, bízva annak válaszában. A csendes gyermekek ezzel szemben hangtalanul félnek, mert egy éves korukra megtanulták: nem érdemes segítséget kérni…

Irodalom:

Spangler G, Grossmann KE. (1993) Biobehavioral organization in securely and insecurely attached infants. Child Development 64(5):1439-50

Hertsgaard L, Gunnar M, Erickson MF, Nachmias M. (1995) Adrenocortical responses to the strange situtation in infants with disorganized/disoriented attachment relationships Child Development 66(4):1100-6.

A csecsemők és a kisgyermekek számára az egyik legkomolyabb stresszforrás az anyától való távollét. A szeparáció okozta stressz a babák viselkedésével és élettani mutatóival jól nyomon követhető. Patkányokon végzett kísérletekből tudjuk, hogy a stressz a szervezetben külső szemlélő számára láthatatlan módon végez pusztítást, az agy bizonyos régióiban (hippokampusz) az agysejtek halálához vezet, illetve gátolja újak születését. Pszichoszociális stressznek kitett patkányok agyában az egyik képlet (gyrus dentatus) 30% -al csökkent. Az előbb említett agyi képleteknek kiemelt szerepe van a tanulási folyamatokban.
Igaz, az eredmények patkányok agyában bekövetkezett változásokról számolnak be, ennek ellenére – vagy talán éppen ezért – úgy gondolom érdemes az embergyermekek agyát is óvnunk a stressztől, amit szerencsés esetben sírásával jelez a baba.

Irodalom:

Kaufman, J., Plotsky, P. M., Nemeroff, C. B., Charnay, D. S. (2000): Effects of early adverse experiences on brain structure and function: clinical implicatons. Biological Psychiatry, 48: 778-790.
Gould, E., Tanapat, P., Rydel, T., Hastings, N. (2000): Regulation of hippocampal neurogenesis in adulthood. Biological Psychiatry, 48: 715-720.

Pihoker, C., Owens, M. J., Kuhn, C. M., Schanberg, S. M., Nemeroff, C. B. (1993): Maternal separation in neonatal rats elicit activation of the hypothalamic-pituitary-adrenal axis: A putative role for corticotropin-releasing factor. Psychoneuroendocrinology, 18: 485-493.

Kuhn, C., Paul, J., Schanberg, S. (1990): Endocrin responses to mother-infant separation in developing rats. Developmental Psychobiology, 23: 395-410.

Nachmias, M., Gunnar, M. R., Mangelsdorf, S., Parritz, R. H., Buss, K. (1996): Behavioral inhibition and stress reactivity: the moderating role of attachment security. Child Development, 67: 508–522.

(Székely népballada)

Kővímes Kelemen várához hasonlatos – sajnos – sok esetben a gyermekek bizalmának épülése. A biztonságos kötődés kialakulásának feltétele az anya érzékenysége, válaszkészsége. Ebben a tekintetben sajnos kultúránk különbséget tesz éjszaka és nappal között; míg nappal teljesen elfogadott az anya odaadó viselkedése, az éjszakai gondoskodás, szoptatás, dajkálás, együttlét sokak által elfogadhatatlan és nem ajánlott. Külön „szakirodalma” van a sírni hagyásnak, az alvásra való tanításnak. Pedig a baba számára éjszaka talán még fontosabb a testközelség, a biztonság, hiszen evolúciós örökségének részeként él benne az éjszakától és a magánytól való félelem.
Olyan kutatás sajnos még nem született, mely alátámasztaná: az éjszaka magára hagyott, vagy kizárólag meghatározott időközönként látogatott (alvástréningezett) gyermek bizonytalanul kötődik. Ebben a tekintetben ugyanis sajnos még a szakmai vélemények is megoszlanak, sokszor épp orvosok, pszichológusok ítélik magányra a gyermeket éjszaka.
Egy elgondolkodtató eredményt azonban érdemes felidézni: videofelvételekkel követték a vizsgálatba bevont gyermekek alvását, melynek során kiderült, hogy a szülők által jó alvónak tartott gyermekek is többször felébrednek az éjszaka folyamán, de ennek nem adnak hangot.
A szerző szerint nem helyes a gyermekek megkülönböztetése azon az alapon, hogy átalusszák-e az éjszakát vagy sem, hiszen a vizsgálat szerint az összes – egy éves kor alatti – gyerek felébredt, szerencsésebb lenne jelző (signalers) és „önnyugtató” (self-soothers) gyermekekről beszélni. Azt már nem tudhatjuk, hogyan képes egy pár hónapos gyermek az éjszaka közepén megnyugtatni önmagát, az önnyugtatás kifejezés azonban sokat elárul: eszerint nyugtatásra van szüksége a gyermeknek, amit – jobb híján – önmagának kell megoldania.
Az ősbizalom kiépüléséhez a gyermeknek éjjel-nappal szüksége van édesanyja nyugtatására. Napközben felépített bizalmát mi tartaná életben a magányos éjszaka során?

Irodalom:

Anders, Thomas F. (1994) Infant sleep, nighttime relationships, and attachment
Psychiatry Vol. 57.

Anders, T. (1979): Night waking in infants during the first year of life. Pediatrics 63: 860-864.